A személyes egzisztenciákra ekkor rúgta rá az ajtót a rendszerváltás

Csakhogy ezért óriási árat fizettünk.

George Friedman beszélt az orosz–ukrán háború lehetséges kimeneteléről, Washington közel-keleti céljairól, valamint a Kínával való rivalizálásról is.
George Friedman magyarországi születésű amerikai író, geopolitikai stratéga, aki interjút adott a Mauldin Economicsnak, amelyben igyekezett megfejteni Donald Trump gondolkodás- és látásmódját.
George Friedman az interjúban rámutatott, hogy
a nagyhatalmak vezetői csak az adott globális helyzetre reagálva tudják befolyásolni hazájuk politikáját, magukat a globális válságokat azonban nem képesek érdemben módosítani.
Ezek az esetek azt a mintát tükrözik, hogy a vezetők drasztikus változtatásokat hajthatnak végre, amikor rendszerszintű kihívásokkal szembesülnek.
Trump nemcsak Amerikát, hanem a globális erőviszonyokat is át akarja alakítani,
erre azonban nem lenne lehetősége, ha a szuperhatalom nem küzdene maga is ideológiai válsággal. Friedman úgy véli, Oroszország az ukrajnai invázióval hatalmas hibát követett el, haderejének sikertelensége pedig megingatta Putyin nemzetközi pozícióját, sőt, saját vezetői megítélését is hazáján belül. Mivel
Ukrajna a gyakorlatban egy Moszkva és Washington közötti leszámolás színterévé vált,
a tét nem csupán a Donbasz vagy a Krím sorsa, hanem a két nagyhatalom dominanciája. Trump a háborúval kapcsolatos kezdeményezései során megkerülte a fragmentálódó Európát, és ezzel együtt az izraeli-palesztin konfliktus terén is inkább Szaúd-Arábiára támaszkodott, ami részben annak a stratégiának a része, hogy egy „új világrend” formálódik, amelyben a gazdasági befolyás egyértelműen elsőbbséget kap a katonai erővel szemben.
Oroszország felismerte, hogy hadereje már nem elégséges a nemzetközi rendszer komoly alakításához, ezért a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére fókuszál, miközben Trump az ukrajnai ritkaföldfémekre támaszkodva igyekszik keresztbe tenni Kína terveinek. Friedman szerint Kína helyzete továbbra sem rózsás, hiszen katonai eszközökkel egyszerűen képtelen megszerezni Tajvant, és gazdaságának szerkezetét is átalakítások elé kényszerítik a belső problémák.
Szigorúan az amerikai érdekeket figyelembe véve egy egységes Európa a hatalmas gazdasági potenciál miatt egy nem kívánt jelenség lenne, ezért Trump – akit gyakran elszabadult hajóágyúnak tartanak – valójában egy jól kidolgozott stratégiát követ.
Oroszország feltartóztatására már nem kell sok energiát fordítani, hiszen a sikertelen háborúval Putyin önmagát tette lényegében jelentéktelenné. Amerika Európához való hozzáállása nem példa nélküli: a két világháború utáni válságokban is Washington diktálta az ütemet. Trump gyakran furcsa viselkedése pedig abból ered, hogy az amerikai elnök a globális világrendet próbálja kibillenteni a stagnálásból, hasonlóan ahhoz, ahogy korábbi krízisek idején más elnökök is szembementek a hazájukban elfogadott normákkal.
Nyitókép: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo